A No Blues On My CD nevű sárga heréltet jól ismerik már az olaszországi western versenypályákon. Kastély Attila éveken át „bosszantotta” az olasz gyorsasági versenyzőket azzal, hogy verhetetlen időket futott remek lovával. Aztán jött Dörnyei József, aki szintén nem nyughatott, és a hazai mellett több külföldi, köztük olasz versenyen is elhódította a házigazdák elől a bajnoki címet. De hogy most még az alig tizenkét esztendős lánya is ezt tegye…?! Pedig így van: jött, látott, győzött. Hogyan? Ezt mesélje el a legilletékesebb, maga az ifjú hölgy. Mi pedig izgatottan várjuk a folytatást!
Dörnyei Regina vagyok, tizenkét éves. Nem tudom, pontosan hány éves koromban ültem először lovon, de arra emlékszem, hogy ötévesen már lovas táborokba jártam. Hétévesen indultam először versenyen, akkor még trail-ben, egy Wrangler nevű pej herélten. Én is és a ló is még viszonylag kezdők voltunk, de az biztos, hogy élveztem, hiszen még mindig itt vagyok, versenyzem, még ha más versenyszámban is. Nagyjából két évig indultam csak trail-ben, aztán a következő évben már egyszerre traileztem Wranglerrel és gyorsaságiztam is, ezt már másik lóval, Borival, a welsh póni kancával, akit még mai napig is magaménak tudhatok. 2010-ben már csak gyorsaságiztam, később pedig kipróbáltam a különböző marhás számokat is. Ezután következett a változás: sajnos Borit kinőttem, csak egy dolog mentett meg attól, hogy ne hagyjam abba a versenyzést… CD lépett a színre.

CD-t először csak simán lemozgattam, ha apa megkért rá, és látta, hogy jól boldogulok vele, ezért elkezdett edzést is tartani nekünk. Az első pár alkalommal csak körbe vágtáztunk, gyakoroltuk egy hordón a fordulókat, és csak később kezdtünk el pályát futni. Szerencsénkre Pogányban az Ideál Lovasklubnál, lakóhelyünk közelében van egy fedeles lovarda, így sokat tudok eljárni lovagolni. Én úgy látom, hogy nem igazán a hordós edzéseken van a hangsúly, mivel CD már nagyon régóta versenyzik, ő tudja, mi a dolga, inkább nekem kell még hozzá fejlődnöm. CD-vel könnyebb is, de nehezebb is, mivel ő a régi iskola szerint lett lovagolva, és inkább felhúzták a lovat a start előtt, nem pedig azt sugallták felé, hogy nyugodtan meg kell állni a hordókkal szemben. Ami miatt könnyebb vele, az az, hogy több western számra is be lett lovagolva, és nagyon jók az alapjai. Na meg persze a sok év versenyrutin… Nemcsak CD-t lovagolom, hanem, mint már említettem, van egy pónim, Bori, vele nem edzek gyorsaságiban, inkább hobbizom rajta, és szerintem ő is nagyon élvezi, hogy nem minden nap ugyanúgy a három hordót kell kerülgetni, hanem esetleg kihozom nyereg nélkül, és szőrén lovagolgatom. Rengeteget segít szerintem ez is, stabilabban ülök tőle, hogy nincs kengyel, és nem akarom, hogy a lovaglás csak a versenyekről szóljon, ezt élvezni is kell. Ami még segített, az az ugratás, amit Grózner Szilárd tanít. Sokkal jobb lett az ülésem, mióta elkezdtem ezt a sportágat is.

Egyik nap szóba került, hogy ki kéne próbálni velem CD-t versenyen. Itt jött igazából képbe Olaszország, azon belül pedig Voghera, mivel Magyarországon nem tartanak téli western versenyt. Azért is került szóba pont Olaszország, mivel apának sok ottani ismerőse van, már több éve jár ki oda versenyezni. Én is voltam már kint versenyen, igaz, nem indultam akkor még. Szerintem nem nehezült rám „nagy nyomás” Vogherában. Előtte talán háromszor-négyszer volt csak hordós edzésem CD-vel, és nagy váltás volt kis póniról egy élvonalas nagylóra átülni, így győzelemre nem számítottunk, mivel apa már látta, hogy egy-egy versenyen nagyon erős gyerek mezőny tud összegyűlni. Azért egy dobogós helyezésben reménykedtünk. Én meg is lepődtem, mivel alig izgultam, bár így utólag már tudom, hogy nem is kellett, mivel egy ló érzi, hogy gyerek ül rajta, CD vigyázott rám. Ezzel szemben apa borzasztóan izgult, még ha leplezni is próbálta. Előző versenyén az ő jobbik ideje 16.9 volt. Annyit már kitapasztalt, hogy egy-két futam után melegedik be igazán a ló, nagyon meg is lepődött, amikor az első futásom 16.8 lett. Itt már tudta, hogy nem lehet baj… Nem is tévedett, a második időm 16.3 volt, amivel megnyertem a gyerek és ifjúsági kategóriát. Megpróbálta megőrizni büszkeségét és megverni engem, de ez sajnos nem sikerült neki.J Az ő ideje 16.4 volt. Így utólag már egyáltalán nem bánja, hogy legyőzte a saját lánya. Nagyon jó volt ott lenni, szinte egyáltalán nem akartam hazajönni, legszívesebben még egyszer lefutottam volna a versenyt.

És végül a büszke apa, Dörnyei József megjegyzése a történethez: Nagyon, nagyon boldog voltam, amikor ilyen remek idővel megnyerte ezt a versenyt! Persze az sem csökkentette az örömömet, hogy engem is megelőzött.  Ezzel az eredményével az open, vagyis a profi kategóriában harmadik lett volna, ami nem kis teljesítmény. Ezen felbuzdulva következő cél – ha sikerül támogatót találni – az Európa Bajnokság májusban, szintén Olaszországban. Úgy gondolom, elég jó eséllyel fog indulni egy dobogós helyezésért.

L.N.: Mi pedig nagyon fogunk szurkolni neki!

Balogh Eszter
Lapzárta után érkezett a hír, hogy márc.11-én Vogherában Regina ismét tarolt, szintén a legjobb időt futotta az ifjúsági kategóriában. Ezen kívűl idult a “Lady Barrel” Kategóriában is, ami egy korhatár nélküli futam hölgyek részére és ezt is megnyerte. (16.022)
Az édesapa, Dörnyei József az „open”-t nyerte meg minden idők második legjobb idejét futva ebben az arénában. (15,767)
(szerk.)

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14