„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”  Antoine de Saint Exupéry

Egy, a közelmúltban történt, megrázó lovardai esetről szeretnék szólni. Sajnálatosan most is emberi mulasztásról van szó. Talán nem is csak egy emberéről. A néhány éve működő lovarda, ahol mindez történt, ismertségét részben annak köszönhette, hogy egy neves múlttal rendelkező, az 1930-as években alakult, elismert lovas kiképző központ nevét viseli. Profilja a lovagoltatás, bértartás, táboroztatás.  Ilyenkor jóhiszeműen arra gondolnánk, hogy egy lovas szakmai és pedagógiai végzettséggel rendelkező  állatszerető emberről hallunk. Sajnos el kell szomorítanom Önöket! Nem erről van szó, hanem egy sokkal szomorúbb és megrázóbb dologról. Hét éhező lóról.

Több állatvédelmi szervezethez is elérkezett a hír – én Rédei Évát, a Bottyán Equus Hungária öreg, beteg, sérült lovakért Közhasznú Alapítvány vezetőjét kérdeztem.

 

Rédei Éva: Az egyik bértartó fedezte fel az itt fennálló állapotokat. Mivel egészségügyi problémája miatt nem tudta meglátogatni hónapokon át a lovát, felépülése után kiment a lovardába és szembesült a végletekig lesoványodott lovával, Aranylázzal. Kivezette az istállóból, majd mikor a ló összeesett azonnal hívta az állatorvost. Két napig dolgoztak azon, hogy a lovat szállítható állapotba hozzák és elszállíthassák az üllői Nagyállat Klinikára. Sajnos a ló ezután elpusztult. Az állatorvos felmérte az istállóban lévő, további 6 ló állapotát. Mindegyikük kritikus, senyves állapotban volt, alom és élelem nem volt előttük. Mindközül egyikük, egy 20 éves fekete kanca, már lábra sem tudott állni. Az orvos elmondása szerint felajánlotta szolgálatát a lovarda tulajdonosának, aki elzárkózott az ellátás elől. Másnapra a kanca eltűnt. A hóban láthatóak voltak a nyomok, ahogy elhurcolták az állatot. Máig nem tudjuk mi lett vele. A helyszínen járt még egy állatorvos is, aki nem rendelte el, két ló elhullása után sem, a többi ló elkobzását. Ehelyett harminc nap haladékot adott a tulajdonosnak, hogy javítson a lovak állapotán. Ezen való elkeseredésemben megtettem a lépéseket a történtekkel kapcsolatban az Országos Állatvédelmi Főfelügyelőnél az ügy kivizsgálását kérve. Feltételezhető, hogy az Üllőn elpusztult ló halálának oka nem csupán az éhezés következménye, hanem egy fertőző betegségé is.

A lótartóhely tulajdonosát, – milyen az élet fintora – személyesen is ismerem, hiszen sok-sok évvel ezelőtt ő hozta az alapítványba az öreg lovát, és soha többé felé sem nézett. Körülbelül 4 éve telefonon keresett azzal, hogy nyitott egy lovardát, és kéri vissza Pentát iskolalónak, hát persze, hogy nem adtam az öreget. Szép sors várt volna rá is!

Két fő problémát látok én ebben az esetben. Az egyik, hogy alkalmanként az állatorvosok nem megfelelően járnak el.  Talán nem tudják, hogy mi is a feladatuk, meddig terjed a hatáskörük? Mert, amikor ehhez hasonló esetekben olyanokat hallok állatorvosoktól, hogy ő ennél sokkal rosszabb helyeket is ismer, akkor megkérdezem én, miért nem tesz ellene? Véleményem szerint feladatuk lenne az is, hogy amikor nem megfelelő állattartási körülményekkel találkoznak, az ellen tegyenek is. A másik pedig, hogyan történhetett egyáltalán ilyen? A haldokló fekete kancán állítólag néhány napja még lovagoltattak. Egyrészről, akármennyire is nem ért a lóhoz az, aki először megy lovardába, nem igaz, hogy nem látja, hogy az ló csontsovány. Emellett pedig igen elgondolkodtató az is, hogy egy olyan személy, mint ennek a lovardának a tulajdonosa, hogyan kaphatott arra jogot, hogy lovakkal foglalkozzon. Milyen lovas vizsgán mehetett át? Milyen mértékű a felelősségének hiánya, ha így bánik a lovakkal? És emellett még gyerekeket is táboroztat.

 

Egyéb források szerint a tulajdonos odaadta valakinek a fekete kancát „aki állateledelt szokott készíteni az ilyen állatokból.” Emiatt felelősségre lesz vonva, hiszen a lovak papírjainak hiány miatt nem volt joga a lovat sem elszállítatni, se levágatni.

Aranyláz gazdájától kaptam az információt, hogy lapzártánkig még mindig nem kapta meg a Klinikáról lova vizsgálati eredményeit herpesz vírusra és nílusi lázra. Hozzátette, hogy ez a probléma nem csak Őt érinti, hanem minden lovast, hiszen se vizsgálati eredmény, se karantén és az állatorvosok sem tudták megmondani, hogy a ló halálát éhezés vagy betegség okozta e?

Mint állatvédő, nap mint nap találkozom olyan estekkel, amelyekben ártatlan állatok  szívtelen vagy éppen csak hanyag tulajdonosaik áldozatául esnek. Véleményem szerint a leghatékonyabb módja az állatkínzás visszaszorításának az, ha mi, állatszerető emberek összefogunk és teszünk ellene. Hiszen oly mértékű a probléma, hogy nincs annyi állatvédő szervezet, akik mindezt meg tudnák oldani, mindamellett az erőfeszítések mellett, amit tesznek. Sok esetben megoldás a felvilágosítás a helyes állattartásról. Szeretném, azt hinni, hogy egyes esetekben csupán a tudatlanság a probléma forrása és nem a gonoszság. Természetesen minden állat tartása felelősséggel jár, így birtokában kell lennünk annak a tudásnak, ami az állat jóllétét szolgálja. És ez elsőbbséget kell, hogy élvezzen a saját érdekeinkkel szemben! Úgy érzem, el kellene gondolkodnunk azon, hogy mik azok a tanulságok, amiket le kell vonnunk. Számomra az, hogy jobban oda kell figyelnünk a környezetünkre, hiszen elsősorban rajtunk múlik az ehhez hasonló, súlyos eseteknek a megelőzése. Azzal, hogy az önmagukat megvédeni nem képes állatok sorsát a szívünkön viseljük.

Fáyköd Petra

Tetovál Állatmentők Egyesület

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14