Vasárnap reggel elbúcsúzott a IV. Béla Emléktúra csapatától Eördögh Réka és Oláh Krisztián. Lovaik: Beduin és Omár lószállítóval érkeztek haza Döbröközből, ahol a hetedik napon tábort vertek a lovasok. Mostantól Solymosi Bertold és Zerinváry Szilárd – Csenge és Sárga hátán – kettesben folytatják a mintegy 1200 kilométeres túrát.

Mint ismert, augusztus 20-án, Ópusztaszerről indult a csapat. Az első estét Zerinváry Szilárd kiskunmajsai tanyáján töltötték, innen indultak augusztus 21-én, kedden kora reggel a harmadik napra tervezett, mintegy 50 kilométer megtételére. Éjszakára szállást és finom vacsorát a Soltvadkert melletti Henry Lovasfarmon kapott a csapat.

A hőség a következő napokban sem enyhült. Augusztus 22-én, szerdán a hőmérő higanyszála már a délelőtti órákban meghaladta a 40 Celsius fokot. A forróságot szél sem enyhítette a sík alföldi tájon, viszont a sivatagivá száradt homokba néhol 10 centire is elsüllyedt a lovak patája.

Kora délután volt, amikor a kitikkadt csapat a Duna-partra ért. A terebélyes fák árnyékában a lovak itatás után jóízű legelésbe kezdtek, Réka, Bertold, Szilárd és Krisztián pedig a Kék Duna Vendéglőben kaptak kiadós ebédet, a túra egyik szponzora, a Hazai Hús jóvoltából. A szieszta a lovasoknak is kijárt, így öt óra is elmúlt, amikor – a kísérő autóval együtt – felszálltak a révre. A lovak nagyszerűen viselkedtek a nem mindennapi helyzetben, amit lovasuk folyamatos, megnyugtató jelenléte is segített.

A Duna túloldalán, Gerjenben, a folyóban mosták le magukról és lovaikról az út porát Réka és a fiúk. Úsztattak, fröcsköltek, felfrissültek a selymesen lágy, hűsítő vízben. Láthatóan mindenkinek nagy örömöt szerzett a közös játék, aminek Szilárd kisebb balesete vetett véget: feltehetően egy kagyló mélyen felhasította a talpát.

Gerjen főutcáján Máté Dénes polgármester intette le a kissé megfáradtan lépdelő menetet, és mutatta meg a szállást. Az egykori tsz telephelyén a vendéglátók istállót és legelőt is rendelkezésre bocsátottak. Igaz, az épület csak akkor került használatba, amikor a fiúk a jégeső elől fedett helyre menekítették lovaikat.

Gerjen volt az augusztus 23-án, csütörtökön tartott pihenőnap helyszíne is. A nap a lovak hajnali fürdetésével kezdődött. A fotós már előző nap, a túloldalról kinézte magának a helyszínt: egy mesébe illően szép homokpadot, amely az alacsony vízállás miatt most különösen távolra benyúlik a Dunába. A médiastáb – amely dokumentálja a túrát – hajnali négykor ébresztőt fújt, így a Nap felkeltekor már a folyóban találta a szőrén lovagló csapatot. A terv az volt, hogy a lovasok többé-kevésbé szárazon maradnak. Bertoldnak ez nem sikerült: lecsúszott Csenge hátáról, amit többek között telefonja bánt. Így a nap hátralévő részében zsebei elázott tartalmának szárítása és az elmosott telefonszámok pótlása az egyik fontos program volt.

A pihenőnapon Máté Dénes meginvitálta a csapatot a polgármesteri hivatalba, ahol ízelítőt adott Gerjen múltjából és jelenéből. A kedves gesztust a lovasok egy vacsorameghívással viszonozták. A paprikáskrumplit Ujvári Sándor fotóriporter főzte. De előtte még a település háziorvosa ellátta Szilárd sebét, és egy tetanusz elleni oltással megelőzte a későbbi kellemetlenségeket.

Augusztus 24-én, pénteken kora reggel indultak útra a lovasok abban a reményben, hogy a déli forróság beállta előtt maguk mögött tudják a napi táv jelentős részét. Jó ütemben haladtak, így fél öt körül meg is érkeztek Zombára. Itt a kastély ősparkjában várta őket a kísérő autó – Bujdosó Lilla és Csuti Péter jóvoltából – friss vízzel, felállított villanypásztorral, és bolognai spagettivel. A kitűnő szállást itt is lovas barátok közbenjárására kapta a csapat. A vacsorát követően – mindjárt sötétedés után – elcsendesedett a tábor.

Szombaton pirkadatkor már kávéillat lengett a levegőben. A szokásos reggeli teendők – úgy mint táborbontás, patatisztítás, felnyergelés – után elindult a négy lovas Tevel irányába, táborhelyként Döbrököz települést megcélozva, míg Peti és Lilla hozzálátott a rendrakásnak, a takarmány- és élelembeszerzésnek, majd a szálláshely keresésnek. A légvonalban mindössze 25 kilométeres út a terepviszonyok miatt valójában 50 kilométer lett. Így hat óra is elmúlt, amikor a település határában fekvő diófásban birtokba vették alkalmi szállásukat a lovasok. Egy újabb hosszú, forró nappal búcsúztatták tehát Rékát és Krisztiánt, akik vasárnap reggel megváltak a IV. Béla Emléktúra csapatától.

Eördögh Réka egyébként nem csak a kaland kedvéért csatlakozott a túrához, hanem személyes indíttatásból is. Egyfajta főhajtásnak szánja ezt egyik elődje, bizonyos Pirk Otmár emléke előtt, aki várjobbágyként szolgált Znio várában. Hűségének és bátorságának elismeréseként IV. Béla várkapitánnyá nevezte ki, majd visszatérése után még két várkapitányságot és négy falut ajándékozott neki. Pirk Otmár 1255-ben kapta nemesi címét IV. Bélától.

A vasárnap hajnali búcsúzkodást követően Réka és Krisztián haza, a Bertold és Szilárd pedig a Kaposmérő, egész pontosan a Kassai-völgy irányába vették az irányt.

Forrás: Nyeregszemle.hu

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14