Egy hétig, mintegy 300 kilométeres távon tartott a IV. Béla Emléktúra csapatával Eördögh Réka. Az Ópusztaszer-Döbrököz távon a talpraesett lány keményen állta a sarat a fiúk mellett. Nem csoda: édesapja, Eördögh András mellett vált gyakorlott lovassá, aki maga is több lovas zarándoklat szervezője és résztvevője volt már. A kunok bejövetelének 770-dik évfordulójáról például társaival közösen egy 1800 kilométeres, székelyföldi túrával emlékeztek meg, amikor 54 nap alatt mentek el a Radnai-hágóig és vissza.

– Édesapád szerint az igazi élmény az út, és nem a megérkezés. A Te esetedben ez hatványozottan igaz, hiszen őseid előtti tiszteletből döntöttél úgy, hogy csatlakozol Solymosi Bertoldékhoz. Mit mesél a családi legendárium idevágó fejezete?

– Az Eördögh család IV. Bélától kapta nemesi címét. Ez Pirk Otmár nevű elődünknek köszönhető, aki várjobbágyként szolgált Znio várában, és 1255-ben hősiesen küzdelmével segítette a tatárok visszatartását, valamint IV. Béla menekülését. Amikor IV. Béla visszatért, hálából várkapitánnyá nevezte ki, és hűségét négy faluval is jutalmazta. Az ő egyik fia vette fel később az Eördögh nevet, feltehetően az „ördöngös” jelzőre utalva. Amikor értesültem arról, hogy Solymosi Bertoldék emléktúrát szerveznek annak apropóján, hogy 2013-ban 770. éve lesz, hogy IV. Béla megmenekült a tatárjárástól és megkezdte a feldúlt ország újjáépítését, azonnal tudtam, hogy itt a helyem. Mert számomra ez egy tiszteletadás is családtagjaim előtt, akikkel ez a történelmi esemény évszázadokon átívelve összeköt.

– Hogyan kerültél ilyen szoros kapcsolatba a lovakkal?

– Édesapámban – miután sok területen kipróbálta magát –egyszer csak megérlelődött az elhatározás, és leköltözött tanyára. A tanya mellé nem sokkal később földet is vett, ami szép lassan egyre nagyobb lett. Aztán lett egy ló, két ló, egy csődör…  de ezeket túl magasnak tartotta. Így létrehozott egy saját tenyészetet, ami a kunfakó nevet viseli, és az arab telivér és a lengyel konyik lovak keresztezéséből származó, kiváló túraló. Mérete ideális, lépésbiztos, nagyon jól tartja a húsát akkor is, ha csak legelésre van lehetősége, ugyanakkor hordozza az arab telivér intelligenciáját és a konyik vérvonalból hozott konokságot is. Egy ilyen kunfakóval vettem részt én is a túrán: ő Beduin, a saját lovam.

– Milyen élményekkel lettél gazdagabb az egy hét alatt?

– A srácokat régóta ismerem, és a Kiskunságban gyakran megteszem lóháton a napi 50-60 kilométert, ami a túrán is nagyjából a napi penzum volt. Így mindez nem okozott különösebb nehézséget. Meglepő volt viszont az a kényelem és komfort, amit a kísérő autóban utazó Bujdosó Lilla és Csuti Péter biztosított számunkra. Elmondhatatlan könnyebbség egy nyeregben töltött nap végén, hogy szállást keresnek, előkészítik a lovak helyét, meleg ételt főznek, gondoskodnak a lovak és lovasok ellátásáról, minden kényelméről. A nagy meleg megnehezítette ugyan a körülményeket, de ez eltörpült az élmények mellett. A lovas túra varázsát többek között az adja, hogy naphosszat együtt vagy, együtt élsz, együtt lélegzel a természettel. Lépésről lépésre egyenként tudsz megfigyelni minden szőlőtőkét, kukoricát, búzát… Az idő lelassul, a megismert tájak és emberek más és más kultúrákba, életformákba engednek bepillantást. Izgalmas volt megfigyelni például az alföld után a svábok lakta területek, majd a dunai ártér jellegzetességeit, a helyi emberek mentalitásának változásait.

– Hogyan viselte mindezt a lovad?

– Érdekes és tanulságos volt látni őt más lovak között, egy kicsit kívülállóként szemlélni, hogy miként alakítja a többi állattal kapcsolatait, barátságait. Ezáltal jobban megismertem az ő személyiségét. A csapatban lévő másik paripával – Krisztián Omárjával – már az első nap összebandáztak, a két állat ettől kezdve elválaszthatatlan volt. De a többiekkel is jól kijött, igaz, heréltként nem viszonozhatta a sárló Sárga közeledését. Jó érzés volt látni, hogy beilleszkedik a csapatba, megtalálja a helyét.

– Mit tekintesz a túra legnagyobb nyereségének?

–  Ezekben a helyzetekben nem csak a lovamat, de önmagamat is jobban megismerem. Nagyon fellelkesített ez az élmény, és igyekszem a hétköznapokban is minél tovább „benne maradni”.

Forrás: Nyeregszemle.hu

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14