A huszár szó eredete a történelem homályába vész, az ellenben tény, hogy a gyors, csatadöntő könnyűlovasság, a magyar huszárság mintájára a XVIII. századi Európa több államában szervezték meg ugyanezt a haderőnemet. A XVIII.-XIX. század legendás korszakát jelenítik meg napjaink huszár hagyományőrzői. A különféle egyesületekbe tömörült civilek tevékenységét a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség fogja össze, támogatja. A Szövetség szervezésében a Sóskúti Lovas- és Élménypark adott otthont október első hétvégéjén egy huszár equitációnak, a lovasok továbbképzésének.

A Szövetség vezetősége Székely Tibor elnökkel, hagyományőrző (hö) ezredessel, és Győrffy Villám Andrással, a Szövetség örökös tiszteletbeli elnökével, hö. tábornokkal az élen felkarolta Pénzes Gábor hö. őrnagy javaslatát, mely a huszárok lovas ismereteinek, gyakorlati lovas tudásának elmélyítését célzó rendezvény megtartását szolgálja. Az egyesületekben is régen megfogalmazott igény volt egy közös kiképzési rendszer létrehozása. Ennek eredményeképp a huszár bandériumok lovas tudása jelentős fejlődésen megy keresztül.

Sok országban nagy tisztelete van a katonai hagyományok ápolásának, s szép számú közönsége a régi csatákat megelevenítő bemutatóknak. Itthon az elmúlt évtizedekben több rossz sztereotípia kapcsolódott a huszársághoz, ami nem méltó az elődök cselekedeteihez.

A résztvevők motivációja saját egyéni akaratukból, a lovakhoz való belső kötődésükből, a történelmi elődök, ősök tiszteletéből fakad.

 

A lovasok gyakorlatai szombat délelőtt az idomító lovaglással teltek. Osztályban különböző patanyom-figurákat, és a kötelékben való lovaglást gyakorolták. Délután az ugrásokra  készültek fel, cavalettiken lovagoltak át, illetve 80 cm körüli akadályokat ugrattak. A vasárnapi nap a military pálya terepszakaszaival való ismerkedéssel telt. Mivel a lovasok felkészültsége különböző szinteken áll, ezért ki-ki maga dönthette el, hogy az adott akadály leküzdésére a lovával együtt készen áll-e vagy sem. Az equitáció végén a huszár csapatok konkrét felkészülési tervvel tarsolyukban távoztak, melyekről a következő gyakorlaton számolnak be egymásnak.

 

Székely Tibor:

– A mostani közös gyakorlatunk előzménye a „Vivát huszár” rendezvényeire vezethető vissza,  ahol megpróbáltuk játékos formában fölmérni azoknak a hagyományőrző egyesületeknek az  ismereteit akik részt vesznek ebben a munkában. Ebből szűrtük le, hogy nagy szükség van a közösen végzett képzésekre. Most Közép-Magyarországról 40 lovas, hat egyesület képviseletében jelent meg. Mindenki maga oldotta meg a lovak szállítást, mi a terület használatát, a lovak ellátását és a bentlakást tudjuk egy szerény összeggel támogatni.

Fontosnak gondolom, hogy nivellálódjon a lovasok tudása, s hogy a szintet a legjobbakhoz igazítsuk.  Úgy látom az utóbbi 3-4 esztendőben a közvélemény hangulata megváltozott, társadalmilag elismertebb ma a katonai hagyományőrzés munkája; azonban nagyon sok feladat van még előttünk. Nagy vágyunk, hogy egy honvéd-huszár dísz alegységet kiállítsunk s megmutassuk a világnak, hogy milyen szinten állunk. Ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk, de bízom benne, hogy 1-2 esztendőn belül meg tudunk jelenni a nagyközönség előtt is.

 

Pénzes Gábor:

– Szinte kibogozhatatlan honnan jött az ötlet, de mindannyiunk részéről közös az igény a lovasok gyakorlati továbbképzésére. A sóskuti helyszín alkalmas a tevékenységre, a vezetőség befogadta a huszár rendezvényt, így szinte minden készen áll a sikeres munkára. Megállapodtunk a feltételekről, kidolgoztam a kiképzés programját, amit a Szövetség jóváhagyott, s ezt a kidolgozott gyakorlatsort valósítottuk meg. Véleményem szerint  Magyarországon a lovas hagyományőrzés elért egy kritikus szintet ahonnan egy gyors fejlődéssel lehetne tovább haladnia. Hagyományteremtően szeretnénk csinálni a mostani gyakorlatokat. Az első kiinduló pontja ez a kör, amelyiknek megvan az igénye, lehetősége, háttere. Cél, hogy a legmagasabb állami protokollnak megfelelő szinten csináljuk a gyakorlatainkat. Nagy előny, hogy ha kell megismételhetjük a hibásan végrehajtott feladatot, ha kell kiemelünk valakit. Ez egészen más hangulatú együttlét mint a nagyközönség előtt tartott bemutatóink. A minőség javulásával pedig egyre élvezetesebbé válik, sokkal több emberhez jut el a közvetítetni kívánt szellemiség, s még szponzorokat is találhatunk a szakmai színvonal emelésével.

 

Szabó László a Fehérvári hagyományőrző egyesület tagja, hö. Ezredes:

– Becsületes szakmám szerint hivatásos honvéd tábornok vagyok a Honvéd Vezérkar kiképzési csoportfőnöke. Úgy érzem, ez a rendezvény a hagyományőrző csapatok megjelenését, lovas tudását hivatott csiszolni. Fontos, hogy ne mint katonai viseletbe öltözött egyszerű lovasokra nézzenek ránk, hanem hiteles lovas tudásunkkal kell tanúbizonyságot tennünk arról,hogy méltók vagyunk a hagyományok nemes egyenruhájára. Fontosnak tartom a negyedévente megrendezendő összevonásokon való részvételt, mert ez által nem csak a lovas tudásunkat mélyítjük, de a ló és lovasa közti összhang is csiszolódik. Mind a kettő – ló és lovas – jobban megbízik a másikban. Az egyik elhiszi, hogy amit kér a másiktól az teljesíthető, a másik meg elhiszi, hogy amit kérnek tőle azt meg is tudja csinálni.

Jó példa erre, ahogyan a lovasok a különböző ugró iskolákat teljesítik. Míg az egyik még ellen-tart a másik már elfogadja a különböző segítségeket. A lovasok megjelenésükkel, biztos lovas tudásukkal, viselkedésükkel, a lovak szerszámzatával fel kell idézzék a régi kort.

Elő kell csalogatni az emberekből azokat az érzéseket, mint amit a legendás könnyűlovasok megjelenése váltott ki akár a csatatéren akár a báltermekben.

Bozzai Attila

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14