Gyorsan terjed a hír a hazai és nemzetközi lovas világban, mely szerint egy magyar fogathajtó edző irányítja a jővőben többek között az első Totilas csikók és az utolsó Chacco-Blue ivadékok alapkiképzését a lovassport fellegvárában a Lewitz-i ménesben.

ifj. Bozsik József (édesapja tizenkétszeres magyar bajnok fogathajtó, világbajnoki ezüst és bronzérmes) közel egy éve érkezett meg belovagló párjával együtt a világ legnagyobb sportló ménesébe. Az azóta eltelt időszakról és a múlt heti kinevezéséről faggattuk a fiatal edzőt.

– 4500 ló, évente 800 csikó, 350 boxos istállók. Mi a véleménye, ha sokaknak az jut eszébe erről: lógyár?

– Nézőpont kérdése, hogy mit nevezünk lógyárnak. A lewitzi ménes adta a tavalyi évben mind a dílovaglás, mind a díjugratás számára a Fiatal Lovak Világbajnokságán győztes lovat. Nem a második, nem a harmadik helyezettet, hanem a világbajnokokat. Az ötéves Sa Couer (apja: Sir Donnerhall) és a hétéves Chacciana (apja: Chacco-Blue) 3,2 millió euró értékben keltek el. Valóban a magyar emberek számára felfoghatalanok ezek a számok, aki viszont itt él a ménesben az láthatja, ez csak egy “kicsit” nagyobb ménes, mint a világ többi “lógyára”. Azt viszont le kell szögezni, hogy az elmúlt egy év alatt, hiába taníthattam körölbelül 300 lovat és 25 lovast,  dolgoztam az A.O.S. , P.S.I. árveréseken, ménszemlén, a Kasselmann birtokon, ám a felét sem láttam mindannak amit a Schockemöhle cég képvisel. Valóban hatalmas, ám mindent elkövetünk azért, hogy a lovak ugyanolyan bánásmódban részesüljenek, mint bárhol máshol a világon, sőt saját klinikánk, hét állandó kovácsunk, állandó lófogászunk mind-mind azt a célt szolgálja, hogy ne egy lógyár, hanem egy igazi lóbarát ménes legyünk.

 – Ön a tavalyi évben lett a Magyar Lovas Szövetség II. szintű edzője a fogathajtó szakágban. Mégis jelenleg csak és kizárólag ugró és díjlovakat, lovasokat edz. Hogyan lehetséges ez?

– Sokan el se hiszik mennyire kicsi, sőt szinte azonos egy fiatal hátas ló illetve fogat ló alapkiképzése a mai megváltozott modern lótenyésztésben. Boyd Exell négyesfogathajtó és immáron Lázár Vilmos kettesfogathajtó lovai is innen származnak. Ugyanolyan alapkiképzést kaptak, mint Sa Couer, vagy a leendő Totilas csikók. Én csakis a három, négy és ötéves korosztállyal foglalkozom, a kezdeti időszakban a hangsúly egy jó lovas-lovász pároson és a futószárazáson van.

– No és persze az edzőn. Ön három hónapig tanult futószárazni Hollandiában a szintén világhírű Riant istállóban. Mit tart a legnagyobb különbségnek a holland vagy a német és a magyar lókiképzés között?

– A hollandok és a németek keresik, kutatják a tehetséges lovakat és lovasokat a világ minden tájáról. Majd megfizetik és meg is becsülik a munkájukat. Magyarországon nagyon sok tehetséges ló és lovas van, de a kiképzés-képzés teljes hiánya miatt sosem fog róluk kiderülni mire is lennének képesek. Azt a maroknyi kis igazi lovas embert, aki otthon még tudna gyakorlatban is oktatni, támogatni kellene és összpontosítani egy helyre nem különböző helyekre szétszórni az országban. A Nemzeti Lovasprogram ellenére sincs kiegyensúlyozott lovas képzés. Az edzői és rajtengedély vizsgák színvonala elszomorító. A gödöllői, kaposvári és egyéb egyetemek képzése nincs összhangban, sajnos egyik lovas diploma sem piacképes hazánkban. Mindemelett állami támogatással tenyésztünk sok-sok lovat, szakszerű kipróbálás nélkül.

 – Mégis mi lenne Ön szerint a megoldás?

– Azonnali, akár radikális lépésnek tűnő megoldások. Az összes egykori és jelenlegi állami ménes felülvizsgálata, egy szakmai és nem politikai szakértői csoport által. Egyúttal a teljes hazai sportló állomány felmérése és azonnali támogatása a sport kipróbálásban. Elsősorban a lipicai, gidrán és kisbéri fajtákban lehetne nagyon rövid idő alatt átütő sikereket elérni. Az összes egyetemi lovas oktatást egy helyre kellene összpontosítani, ugyanis egy szakmai diploma többet érne mint a mostaniak, melyek maximum kapcsolatépítésre szolgálnak.

– Mindenkétséget kizárólag pozitív gondolatok ezek, ám nem gondolja, hogy kissé utópisztikusak ismerve a hazai politikai, erkölcsi és anyagi helyzetet?

– Sajnos valóban, talán ezért is kényszerül oly sok tehetséges magyar lovas ember és ló külföldre. Pedig én hiszek abban, hogy lehetne Magyarországon piacképesen lovat tenyészteni és kiképezni. Elméletben jók vagyunk, de a gyakorlati tudás valahol elveszett.

– Kik azok akik segítették eddigi pályafutását?

– 2006-ban kezdtem el a fogathajtást és rögtön az első évben sikerült egy magyar bajnoki egyéni ezüstérmet és egy csapat aranyérmet nyernem egy olyan fiatal lóval ami azóta Varga Pétert, ifj. Galbács Ferencet és Varró Csabát is élete legjobb eredményéhez segítette. Ebben a sikerben édesapámnak és a tápiószentmártoni Kincsem Lovaspark tulajdonosának Kocsi Jánosnak volt nagy szerepe. Meghatározó számomra Vincze Tamás barátsága is, aki mindazok ellenére, hogy nem hajt vagy lovagol verseny szinten, ám a legelismertebb magyar lovas szakemberré nőtte ki magát. Összeségében elmondható, hogy folyamatosan tanulok mindenkitől. Nagy hatással volt rám hogy részt vehettem még hollandiában Edward Gal edzésein és jelenleg olykor beleláthatok Alexander Matthias-Rath vagy Eva Möller kulisszái mögé is. Számomra a dílovaglás az alapköve minden lovas sportágnak, és aki látta már élőben a szenzációs fedezőmén Balou du Rouet-t ugrani vagy Marchus Ehninget lovagolni az tudja miről beszélek.

 – Mennyire nehéz vagy könnyű érvényesülnie egy magyar lovasnak Németországban?

– Nagyon ritka az igazán jó lovas világszerte. Én és a párom 17 különféle nemzet lovasaival dolgozunk együtt. Köztük dánia háromszoros díjugró bajnoka, Anglia ifjúsági EB győztese, de argentin, finn, lett, portugál sőt ausztrál kollégánk is van. A magyar lovasokat nézve sajnos még Csehországból vagy Lengyelországból is több belovagló érkezik hozzánk, mint egykori Lovas Nemzetünkből. Párom Sági Pálma kimagasló fiatal tehetség, az egyetlen magyar nemzetiségű belovagló a lewitzi ménesben. Nélküle én sem lehettem volna edző, hisz folyamatosan együtt képezzük ki a lovakat. Én lentről, ő fentről. Közös munkánkra először Thomas Stiller figyelt fel, aki jelenleg Ludger Beerbaum istállójának edzője. Először díjlovakat képeztünk ki, majd a ménes egyik vezetőjének, az egykori német díjugró válogatott Dirk Hausernek javaslatára, az ugró lovaknál is lehetőséget kaptunk. A kinevezésemet azonban Thomas Mohr-nak is köszönhetem, aki olyan ugrólovakkal dolgozott és versenyzett pályafutása alatt, mint Cantus, Calido I vagy Calvaro. Aki megfelelően alázatos, tudatos, és folyamatosan képzi magát, az tud érvényesülni a nemzetközi lovas világban.

 – Igaz, hogy azért kezdett ugró lovakkal is foglalkozni, mert egyszer valaki megjegyezte, hogy a Bozsik név jólcseng a fogathajtók között, de a díjugratás az igazi lovas sportág?

– Elsősorban ezért kezdtem el ugró lovakat edzeni, mert felkértek rá, de valóban volt bennem egyfajta bizonyítási vágy. Meg akartam mutatni a hazai lovasoknak, hogy nem véletlen, hogy az egyetlen sportág amiben nemzetközileg is elismertek vagyunk az a fogathajtás. A bakról a szárakkal ugyanazokat a feladatokat kell lassan végre hajtani, mintha rajta ülnél, csak nincs ülőcsont, comb vagy sarkanytú segítség, csak a kezed és nem egy hanem négy ló. Ajánlom minden ugró és díjlovasnak, hogy próbálják ki csak egyszer a legújabb díjhajtó programot.

 – Nem hiányzik a fogathajtás?

– Dehogynem. Reggel héttől délután ötig dolgozom a lewitzi ménesben, utána privát edzéseket tartok este kilencig, ám ha egy perc szabad időm is lenne akkor újra bakra ülnék. Pár napja itt járt nálunk két egyesfogathajtó barátom, akik díjlovat kerestek. Sokat beszélgettünk, nosztalgiáztunk és bizony még mindig a fogathajtás az én nagy álmom.

 – Ezek szerint a visszatérésen gondolkozik?

– Nem csak gondolkozom, elhatároztam, hogy újra versenyezni fogok, de egyelőre erről még nem szeretnék nyilatkozni.

 – A facebook-on több, mint 2000 fős rajongó tábora van a lovas fotóinak. Állandó munkatársa, újságírója volt több lapnak, sőt irodalmi folyóiratnak is írt. Az utóbbi években azonban eltüntek az írása és fotói a magazinokból. Mi ennek az oka?

– Megtiltották, hogy írjak. No persze nem cenzúráról van szó, de a lewitzi ménesben vagy a Riant istállóban történő dolgokról tilos fotót vagy bármilyen belső információt kiadni vagy feltölteni a közösségi oldalakra. Persze azért kattingatok néha, és “véletlen” kikerül egy-egy fotó. Eddig szerencsére csak lájkokat kaptam a ménes vezetőitől és nem az ötezer eurós számlát, amit a szerződésembe foglaltak szerint kellene fizetnem, ha írni vagy fotózni merészelek.

 – Mivel lenne megelégedve tíz év múlva?

– Jelenleg 32 éves vagyok és alapvetően egy szerencsés ember. A világ legjobb ménesében dolgozom egy olyan pozícióban amit eddig csak holland vagy német szakember kaphatott meg. Összességében megbecsülnek és megfizetnek a főnökeim. A párom szintén egyre nagyobb elismerést vív ki magának lovaglásával. Régóta van viszont egy álmom, amelyről babonából nem szeretnék beszélni, de a lényege, hogy nem lentről szeretném elérni a legnagyobb sikereimet, hanem a fogatbakról. Talán tíz év múlva sikerülni is fog.

 ifj. Bozsik Józseffel az interjú 2013. május 12-én készült a Hamburgi Derby-n, azon a helyen ahol édesapja pályafutásának legnagyobb győzelmét aratta 1990-ben.

RR int.

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14