A Póni- és Kislótenyésztők Országos Egyesülete más tenyésztőszervezetekhez hasonlóan regionális és országos tenyészszemléket hirdet meg. A tenyészszemlék célja a tenyésztők munkájának segítése a fajtafenntartás feladatainak való megfelelés során. Köztudott, hogy a tenyésztőszervezetek az állattenyésztési törvény értelmében egy-egy fajta (esetleg több) fenntartására kaptak megbízást, ami általában magában foglalja a fajta nemesítését is, úgy is lehet fogalmazni, a piaci igényeknek való megfelelést. Azért általában, mert az ún. tradicionális fajtáknál nem a pillanatnyi piaci igényeknek való megfelelés a fő cél, hanem a fajta eredeti génkészletének megtartása, védelme (már amennyiben ez egyáltalán lehetséges).

A sikeres piacépítési stratégia következtében (is) óriási létszámúvá növekedett világfajtákkal szemben a genetikai változatosság megőrzése érdekében felértékelődtek a nagy történeti múltú, speciális származású, viszonylag kis létszámban tenyésztett fajták. Ezek eltűnésétől való félelmében az urbanizált társadalmak érdeklődése egyre nagyobb mértékben fordul feléjük, mentve egy adott ország állattenyésztési kultúrtörténetének különleges és fontos dokumentációit. A lótenyésztésben ez a génmegőrzésnek nevezett tevékenység nem jelenti egy élő múzeum fenntartását, mert fajtáink eredeti tulajdonságai nem ellentétesek a modernnek nevezett használati formák által megkövetelt tulajdonságoktól. Az, hogy néhány magyar lófajta ma esetleg nem az elvárható arányban felel meg a hazai, vagy nemzetközi piaci keresletnek, az nem az eredeti tulajdonságainak vitathatóságában keresendő, hanem abban, hogy az elmúlt évtizedekben nem fordítottunk elegendő szellemi és anyagi energiát az egykor nagy génfrekvenciával jelenlévő tulajdonságok megőrzésére. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a magyar lófajták esetében a mai génmegőrzési munkának az eredeti tulajdonságokat meghatározó gének gyakoriságának növelésére kell(ene) irányulnia. Ezt viszont nem szabad másképpen, mint fajtatiszta tenyésztéssel, legfeljebb a fajta-előállítás során használt nemesítő fajták felhasználásával elvégezni. Ha az eredeti használati formát lehetetlen, vagy értelmetlen ma is alkalmazni, akkor olyan használati formát kell találni, amelyik az eredeti tulajdonságra szelektál, vagyis őrzi az eredeti, netán növeli az időközben csökkent géngyakoriságot.

A nem hazai kitenyésztésű fajtáknál (és a Póni- és Kislótenyésztők Országos Egyesülete fajtafenntartói munkája döntően ezekre terjed ki) a fajtát kitenyésztő ország tenyésztési programja az irányadó. Itt nincs helye a speciális magyar ízlésnek, netán egy sajátságos magyar bírálati formának. Legfeljebb a küllemre vonatkozó általános szabályokat, mint itthon is gyakorlottakat szabad „előszedni”. De pl. a welsh póninál és különösen az „A” változatnál a kissé előre-mélyedt hátat, a huculnál a hosszabb hátat és ágyékot messze nem olyan szigorúsággal bírálják a kitenyésztő országban, mint az nálunk általában szokás.

Dr. Mihók Sándor

A teljes cikket megtalálja a Lovas Nemzet októberi számában.

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14