Nagyszerű, ha egy verseny után azt érzem, hogy bár több éve járok ide, most mégis valami többet és fontosabbat kaptam útravalónak, mint eddig. Így vagyok most a Fóton rendezett díjlovagló versennyel is. Minden évben ad valami többletet, pedig eddig is remek hangulatú volt. Bár tavaly az időjárás félnaposra írta át a háromnapos versenyt. Az idén felújított négyszögekben követték egymást a versenyszámok.

Én magam a „B” pályán teljesítettem szolgálatot, ezt láthattam, és figyelhettem végig.

Itt zajlott le az idei évben először az utánpótlás versenyként kiírt „Talentum kupa” döntője.

Három kategóriában, és régiós csapatversenyben hirdettek bajnokságot. Kicsit kiforratlan még az egész regisztrációs rendszere, de ez a verseny színvonalára és megítélésére nem hatott ki. A versenyszámokat két bíró bírálta összevont bíráskodással, kiéve a középosztályú kategóriát, ahol három bíró véleménye alakította ki a sorrendet. Minden szinten két versenyszámból állt a döntő. A gyerekek számára a Póni Klub D1-es és a Biotop K1-es lépés és ügetés jármódokból összeállított feladata volt az elvárás. Bizony itt volt a legtöbb negatív produkció. A lovaglásokon az látszott, hogy sokan nem a megfelelő szinten vannak felkészítve a programokból. Sok rosszul értelmezett feladatvégrehajtás, vontatott lépésmunka, kevés állítás, hajlítás az íveken – és sok alapértelmezési hiba tarkította a produkciókat. Ez, azt gondolom, hogy elsősorban oktatói felelősség is. A másik, ami elgondolkodtatott az, hogyan minősültek ezekkel a lovaglásokkal a döntőre… Tényleg nem a rosszindulatú gonoszkodás a célom, de a gyerekek lovaglásáért, mi felnőttek, edzők és bírók tartozunk felelősséggel! Nem szabad szemet hunyva megelégedni akármivel. Bosszantó, ha ilyen „alig teljesítmények” után, mindenki csak a kapott százalékokkal és a helyezésekkel törődik … Ez így tényleg csak díj(ért)lovaglás!

Az „A” és az „L” kategória sok szépen végrehajtott igényes lovaglással képviseltette magát. Magas volt az indulók létszáma is, és mindkét szinten ifjúsági és felnőtt győztest is hirdettek. Jó volt látni, hogy mennyi jó képességű és tehetséges ló versenyez ezeken a szinteken is már. A produkciókat, mint fentebb említettem a Póni és az „A” kategóriában összevontan bírálták, és mindig úgy, hogy egy külföldi és egy hazai szakértő közös értékelése alakította ki a sorrendet. Érdekes volt, hogy a német bíró a technikai szempontokra, még a francia inkább ló és lovas harmonikus együttműködésére helyezett nagyobb hangsúlyt. Elgondolkodtató, hogy vajon melyikük bírálata az előremutató… A pillanatnak a német, a jövőnek a francia…

Bazsi

Fotó: Futár Ernő

A teljes cikk a Lovas Nemzet novemberi számában olvasható.

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14