Átállítottuk az órákat, így hirtelen teljes „valójában” tapasztaljuk meg, hogy hónapokra valami ismét megváltozott. Ez azonban csak egy, noha jelentős, jelzés arra, hogy mostantól egy jó darabig a hideg, sötét, téli hónapokat éljük. Hosszú időre most körülöttünk is megváltozik sok minden, s nincs ez másképp lovaink „háza táján” sem. A következőkben alapvető takarmányozási és tartástechnológiai tennivalóinkat igyekszem áttekinteni a téli hónapokra.

Nincs abban semmi rendkívüli, sem szokatlan, hogy a virágos tavaszi és nyári hónapokat fagyos téli időszak követi. Mindez megszokott a mi éghajlatunk mellett, s egyben a minket körülvevő természet megújulását is szolgálja. Átalakul, pihenni tér minden, s ehhez – ahogy a minket körülvevő világnak is – nekünk is alkalmazkodnunk kell. Lovaink sem tesznek másképp, de mivel életüket, immár hozzávetőleg hatezer éve, mi irányítjuk, jólétük biztosításában nekünk is komoly felelősségünk van.

Késő ősz van, a napok rövidek, kevés napfénnyel találkozhatunk, s közben a hőmérséklet rohamosan és drasztikusan csökken. Lovaink a legelőkről a karámba és az istállóba, a tágas terepről, vagy szabadtéri pályákról a szűkös fedelesekbe vonulnak. Sok minden megváltozik köröttük, s gyakorta bennük is, amelyhez alkalmazkodniuk, alkalmazkodnunk kell. Tenyészkancáink többsége vemhességének utolsó harmadába ér, idei csikóinkat még éppen csak leválasztottuk, kifejlett lovaink pedig jól megérdemelt téli pihenőjükre térnek, vagy egészen más körülmények között várjuk tőlük a megszokott teljesítményt, mint ahogyan azt az elmúlt hónapokban tettük.

Ez az átállás a téli hónapokra azonban messze többet jelent, mint ahogyan azt sokan gondolnák. A háziasítás óta eltelt idő ugyan emberi szemmel nézve rengeteg, de evolúciós léptékkel mérve csak egy „pillanat”, így lovaink akár magukra hagyva is átvészelhetnék mindazt, ami most hónapokig rájuk vár. Miért fontos mégis, hogy ne csak erre hagyatkozzunk? Sokat, sokkal többet, s néha egészen mást várunk el tőlük, mint amire a természetes körülmények között számíthatnának. Melyik tenyésztő venné szó nélkül tudomásul, ha egy gyengébb, de jó származású csikója a tél során elpusztulna? Melyik tulajdonos törődne bele, ha idős, de szeretett lova a fagyos hónapok során távozna? Melyik sportolót vigasztalná, hogy lova csökkent téli teljesítményét csak a lovát érő egyéb hatások eredményezik? Talán nem tévedek, ha azt válaszolom mindegyik kérdésre, hogy egyiküket sem. Noha a „lóhasználat” mai idény-nélküliségével magam messzemenően nem értek egyet, nagyon fontosnak tartom mindazt, amit értük ezekben a hónapokban megtehetünk. Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy épp ez az időszak az, amikor a jól megérdemelt pihenést, jól felépített takarmányozással és edzéssel párosítva, következő évi eredményeiket is megalapozhatjuk. Közeleg a tél, és itt az idő, hogy lovainkat is felkészítsük az elkövetkező hónapokra.

A tél az az időszak, amikor az idő előrehaladtával, lovaink gyakorta veszítenek testtömegükből. Kifejezetten fontos tehát, hogy megfelelő kondícióban legyenek a fagyos időjárás beállta előtt. Fogyásra hajlamos lovakat érdemes már a hideg hónapok előtt felhizlalni. A bőr alatti zsírpárnák nemcsak tápanyagraktárként szolgálnak, hanem a test szigetelésében is igen fontos szerepük van. A vastag téli szőrzet sokszor „telt” látvány érzetét keltheti, de ez csalóka lehet, mert elfedheti a kondicionális hiányosságokat.

Sarbu András

A teljes cikk a Lovas Nemzet novemberi számában olvasható

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14