Ha egy gyermek beteg, a világ összezárul körülötte. Kórházi ágy és gyógyszerek, fehér ruhás doktorok, aggódó szülői szempárok kísérik őket gyógyulásuk hosszú útján. Létezik azonban egy kis világ, a bátrak világa, ahol a horizont a végtelenbe fut: a kórházi ágyat felváltja egy kényelmes lóhát, a doktor nénik és doktor bácsik óvó tekintetét pedig az önkéntes cimborák szeretetteljes ölelése. Vidámsággal és kihívásokkal kikövezve így élünk mi a Bátor Táborban: a lovak, a gyerekek és a cimborák.

Mikor egy lovas lóra ül, megszűnik a külvilág. Nem lebeg egyéb a szeme előtt, csak, hogy ló és lovasa között megteremtse a harmóniát és a biztonság érzését. Valljuk be, ez egy önkényes állapot, amely felemel, és lélekben erősebbé tesz. Amikor azonban lovunkat nem csak saját gyógyításunk érdekében nyergeljük fel, hanem azért, hogy hosszú kórházi kezelés után beteg gyermekek saját magukba vetett hitét, önbizalmát szerezzük vissza, a lelki egyensúlyunk nem hogy egyensúlyba kerül, de szárnyakat kap.

A Bátor Tábor lovas önkénteseként megannyi alkalommal átéltem ezt a katarzist, és megtanultam azt, amit az ember csakis önként választott módon élhet meg: a betegség nem azt jelenti, hogy mit vesz el tőlünk az élet, hanem azt, hogy cserébe mi az, amit ad. Látni egy lábprotézissel élő gyermeket a pillanat tört része alatt felpattanni a lóra, vagy egy gyengén látó lurkót, aki bízva lova ösztöneiben és a cimborák gondoskodó segítésében tapogatózva ül fel lova hátára, nem mindennapi.

Kitartásuk, életbe vetett hitük és pozitív világlátásuk példaértékű.  Gyógyulásuk és felszabadult gyermeki énjük kibontakozásában vagyunk segítségükre mi, önkéntesek, tábori nevünkön cimborák. Szerepünk, hogy daganatos, cukorbeteg, haemophiliás (vérzékeny) és gyermekkori ízületi gyulladással kezelt  gyermekek kezébe láthatatlan mankót adjunk, amellyel betegségcsoportjukból adódó fizikai és lelki akadályaikat leküzdhetik.

A lovas programokon különösen fontos a támasz, a nyugalommal teli és biztonságos légkör megteremtése, hiszen a gyerekek közül sokan a táborban találkoznak először lovakkal. A terápiás rekreáció módszerét alkalmazva minden apró lépésüket, melyet a lovak felé tesznek megerősítéssel és biztatással kísérjük. A lovas programok ideje alatt olyan feladatok köré építjük a fejlesztő foglalkozásokat, hogy a gyerekek minél többször lépjenek interakcióba tábori négylábú társaikkal, Petrával, a 13 éves Haflingi kancával, és Szellővel, a 12 éves Bardiggiano póni kancával.

Lovaink terápiás lovak, tehát nagyon jól tűrik a monotonitást, a hátukon végzett különböző hirtelen mozdulatokat, és hangos zajokat. Petra és Szellő jó természete áldás a lovas cimborák számára, mégis igen összetett feladat hárul ránk a táborban: nem csak a gyerekekkel, de a lovakkal is hasonló mértékben törődnünk kell. Etetni, itatni, ápolni, mozgatni, s ami a legfontosabb szeretni őket, mert így válhat lovardánk a tábori Csodavilág miliőjének részévé.

Pintér Nóra

önkéntes

A tízéves Bátor Tábor Alapítvány évente 450 daganatos és krónikusan beteg gyermek táboroztatását szervezi önkéntesek közreműködésével. Nyaranta 6 turnusba várják a szervezők önkéntesek jelentkezését, köztük olyan lóbarát és lovas emberekét is, akik úgy érzik a lovakhoz fűződő szeretetüket és szakértelmüket a krónikusan beteg gyerekek terápiás táboroztatásában kamatoztatnák.

Az önkéntesek jelentkezését 2012. január 2–től  február 18-ig várják nagy szeretettel az alapítvány munkatársai a www.batortabor.hu internetes oldalon.

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14