A csipke és a lovasok adták egykoron Halas hírnevét. A halasi csipke manapság is hungarikum, de lovasoknak nagyon sokan kell tenni a régi dicsőségért.

– Mindig örömmel jöttem Halasra, és a mostani az első alkalom, hogy nem szívesen tettem – kezdte mondandóját Sótonyi Péter, a Magyar Lovas Szövetség alelnöke, aki Halasi Lovasok és Lovak napja alkalmából rendezett ünnepségre érkezett a Sóstó Csárdába. Sótonyi professzor természetesen nem ünneprontó akart lenni, csak amiatt sajnálkozott, hogy idén nem rendezték meg a több mint négy évtizedes múlttal bíró nemzetközi díjugrató lovas versenyt.

– Szomorú ez, hiszen a csipke mellett a lovasok adták a város hírnevét – nyilatkozta Sótonyi Péter, aki amiatt is búslakodott, hogy a lovas bázis fedett lovardája lassan két évtizede zárva van ott, ahol 110 éve kezdődött a halasi lovas élet. Az alelnök előadásában szólt a Kincsem Nemzeti Lovas Program nyújtotta lehetőségekről is. Mint hangsúlyozta: a régióba szánt fejlesztési források elérését a szövetség segíti majd, a halasiaknak pedig élniük kell ezekkel lehetőségekkel.

Kiskunhalason tavaly tartották meg először a lovas ünnepnapot, és akkor avatták fel a halasi lovas bajnokok emléktábláját a Hősök ligetében. Múltidézésre ezúttal egy szomorú történés, a díjugrató kiválóság, Suti István közelmúltbéli halála adott okot. Az olimpikon halasi lovas életét és pályafutásának kiemelkedő eseményeit is felidézték egy rövid összeállítással a lovasok találkozóján.

A baráti összejövetel vendégei között volt Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnöke, aki arra biztatta a halasi lovas szakembereket, hogy kezdjék el álmodni a jövőt és az elképzeléseiket vessék is papírra. – Lépésenként előre haladva, néhány év alatt célt érhetnek – vélekedett Lezsák Sándor, aki szerint Halason adott a hozzáértő közösség a lovas hagyományok újraélesztéséhez.

Kiskunhalas végül mégsem maradt lovasesemény nélkül, mert május elsején nyílt edzést tartottak az utánpótláskorúak részvételével a lovas bázison. Ügyességi vetélkedőket és akadályugrató versenyt is rendeztek, miközben még a legkisebbek is pónira pattanhattak.

A közelmúltban elhunyt olimpikont, Suti Istvánt született őstehetségként tartották számon. Az 1950-es évek elején üstökösként tűnt fel a díjugrató sportban. Kiváló versenyző volt, aki a legnagyobb versenyeken szinte mindig a legjobb eredmény produkálta. Mindössze tizennégy éves volt, amikor az első magyar bajnokságát megnyerte. A római olimpián, a mindmáig legeredményesebb magyar lovasként, a tizedik helyen végzett Széplány nevű lovával. Több komoly nemzetközi siker fűződik a nevéhez. 1963-ban igazolt Kiskunhalasra a Határőr Dózsába, ahol Hirléing József irányításával egy nagyon erős csapat formálódott. Az egyik legemlékezetesebb sikerét Bécsben érte el, ahol megnyerte az Európai Hadseregek Lovasbajnokságát 1969-ben. A sportolást állandó derékfájdalmai miatt 33 évesen, 1972-ben fejezte be.

Forrás: FogathajtoHirek.hu

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14