A kora őszi időszakban az indiai antilopoknál (Antelope cervicapra) is gyermekáldás volt. A 2009 nyarán érkezett párnak ez már a negyedik borja. A kicsi szeptember 3-án született. A kecskeantilop néven is ismert indiai antilopok szokása szerint az első napokban az apróság főleg a kifutó növényzete között rejtőzött. Az elmúlt napokban viszont már megnőtt az önbizalma, így egyre többet lehet látni a kifutóban sétálni, sőt, a szaladgálással is megpróbálkozott már.

Az állatgondozók Berkenyének nevezték el a kis jövevényt. Jóllehet a Berkenye tulajdonképpen női keresztnév, az igazat megvallva az antilopgyerekről még nem sikerült megállapítani, hogy milyen nemű. A felnőttekkel ellentétben ugyanis, ahol a hímek egészen más színűek, mint a nőstények, a borjaknál ilyen megkülönböztetésre nincs lehetőség. Az ivarszervek persze könnyen felismerhetőek, lényegesen könnyebben, mint sok madár, vagy hüllő esetében, ugyanakkor a kicsinél még eddig pontosan nem sikerült megfigyelni, hogy milyen nemű is lehet. Persze, ha a gondozók megfognák a kis állatot, egy pillanat alatt meg lehetne állapítani, ám ez előbb-utóbb úgyis kiderül, így teljesen felesleges volna emiatt hajkurászni.

Egyébként az Állatkert történetében többször előfordult már, hogy egy-egy állat nem a nemének megfelelő nevet kapott. Az emuknál például, ahol nem olyan magától értetődő a nemek megállapítása, más állatkertekben is gyakori a fordított névadás, amely azóta szinte már hagyománnyá vált. A Lajos nevű tojó például szándékosan kapta ezt a nevet, hogy az eredetileg tévedéseken alapuló régi hagyomány fennmaradjon. Az Állatkert legöregebb lakójánál, a Samu nevű nőstény aligátornál pedig egyszerűen az a helyzet, hogy amikor a nevet kapta, még nem tudták pontosan, hogy milyen nemű is lehet.

Forrás: ZooBudapest.com

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14