A mai nappal elérkeztünk az OTP Világkupa utolsó napjához.

Amikor a reggeli órákban bekukkantottam a pályára, éppen díjugratással találtam magam szemben. A joker típusú verseny különös nagy izgalmat hozott, hiszen rengeteg lovas kockáztatott az utolsó akadálynál. Sokuk csak úgy repültek az akadályok felett, de sajnos volt aki egyedül “repült” át (bocsánat a kifejezésért) egyes akadályon, mert lova ellenszegült. Ebből is láthatta a közönség, hogy ez bizony nem kis feladat. A verseny végén több magyar is bekerült az első 8 közé. (eredmények a Világkupa honlapján)

Ezután nem sokkal következett az Adrenalin Kupa, ahol sztárok hajtottak az első helyezésért. A nézők nem is tudták sokszor eldönteni, hogy sírjanak-nevessenek-izguljanak-tomboljanak, hiszen ezek az érzelmek vegyesen zúgtak ránk. Nagyon szórakoztató műsort láthattunk. Harsányi Levente például megállította az egész versenyt buzgó buzdításaival. Az ő indulásának közepétől pedig telefoncsengését hallgathattuk, ugyanis Ganxta Zolee hívását a lovak megállítása után fogadta. A futamot végül Stohl András nyerte.

A szám után a médiaközpontban beszélgetésre várták az újságírókat. Fehér Károly a beszélgetés vezetője az első két mondatáig volt képes megtartani a komolyságot, de a hihetetlen hullámok és rezgések a verseny után elcsalogatták a programot a humor és baráti csevegés felé. A sajtószoba zengett a kacagásoktól, a “kegyetlen” önkritikáktól és úgy ahogy van, egy közösséget kovácsolt össze a beszélgetés.

Az Arénában a fogathajtó versenyszám került sorra ezután. Az én egyik nagy kedvenc programom, ugyanis a lelkesítő zene felpezsdít minket, miközben a borzasztóan nagy sebességgel haladó fogatokért szurkolunk. Ebben a számban külön élvezem a közönség hangját, hiszen néha néhány milliméteren múlik, hogy az akadály teljesített-e, sőt, néha akadályborulást is láthatunk, vagy éppen teljesen hibátlan hajtásokat, amikor meg azért veszítjük el a fejünket, mert két hajtó nagyon hasonló idővel ért célba. A fogathajtásban sajnos nem lettünk dobogósok, de bizton állítom, hogy fantasztikusan teljesítettek a magyar hajtók.

Utolsó szám amit ma láthattam, Lorenzo volt. Ahogy haladt előre a műsor, egyre inkább merültek fel a kérdések nem csak a fejemben, de a szívemben is. Vajon hogy csinálja? Miért szeretik annyira Lorenzo-t lovai? Vajon mennyi ideig képez egy lovat? És még sorolhatnám azokat a kérdéseket, melyek a lélegzetem elállítója ihletett. A műsor elején még csak 2 ló hátán állt a fiú teljesen felszerelés nélkül, míg ez a program végére 10 lóval bővült. Lorenzo ugrott lovaival, kanyarogtak, megálltak, mindent amit csak a képzelet képes felfogni. Le a kalappal előtte!

Remélem jövőre is ellátogathatok majd ide, hatalmas élmény volt a Kupa

Kedves olvasók! Ti is velem tartotok?

RF

 

Fatal error: Call to undefined function upm_save() in /var/www/clients/client10/web18/web/wp-content/themes/adsimple/single.php on line 14